Kinyitom.- toltam el óvatosan magamtól Justint, majd az ajtóhoz sétáltam és kinéztem a kukucskáló lyukon ( rem tudjátok mi az by: szerk.) hogy meg tudjam ki is a látogatóm. Rögtön mosolygásra késztetett mikor megláttam Steven vigyorgó és igazán bamba arcát.- Hát te?- kérdeztem ajtó nyitás után és rögtön nyakába akaszkodtam majd adtam neki egy hatalmas cuppanóst az arcára.
- Már meg sem látogathatlak Manóka???- kacsintott rám, majd otthagyva engem ellépett mellőlem és a lakásomba sétált. Karba font kezekkel püffögve mentem utána, utálom ha a magasságommal szívatnak.- Hát veled meg mi lett haver??-pacsizott le Justinnal. Steven buzi igen és ez engem egyáltalán nem zavar, de nem nagyon viselkedik úgy mint egy buzi, csak ha tetszik neki egy csávó akkor kicsit fura, de így imádom, amúgy barátnői is voltak és nagyon sokáig el sem hittem róla hogy ő nem a lányokat szereti, de hát ez van.
- Adam.- hangom szinte suttogásnak hatott, s lehajtott fejjel álltam a két fiú kémlelő szemeit.
- Mert mi van vele?- értetlenkedett Steven. Hát igen ő még nem tud semmit.
**
Az estém nagy része abból állt hogy Stevynek részletesen elmondtam a ma történteket, s miután megcsináltam a két éhenkórásznak a vacsorát és persze magamnak amiből megsúgom alig ettem valahogy nem tudtam lenyom ni a torkomon semmit, egymás után lezuhanyoztunk és mind hárman az én kétszemélyes franciaágyamban aludtunk, ugyan is mind ketten a hallottak után ragaszkodtam hozzá hogy itt maradnak és nem hagynak egyedül, hát én hiába mondtam bármit is ezzel a két akaratossal szemben. Justintól minimum 90 ezerszer kérdeztem meg hogy jól van e nem kell e korházba menni és hasonlók, de a válasz mindig ugyan a volt " Nyugi Lory nincs semmi bajom. Te jól vagy??" kb az őrületbe kergetett ezzel én jól vagyok e hát testileg igen, de lelkileg na az egy másik téma. Ja és megtudtam hogy holnap indul believe turné vagyis először még egy ilyen lő valami lesz itt L. A.-ben aztán indul, de már reggel 10 kor be kell pakolnunk a buszba, amit nekem nem biztos hogy meg kell tennem ha Pattie vagy Scooter meglátják Justint mert ők még az egészről nem tudnak semmit hiába erősködtem hogy mennyünk el mondjuk meg ez az én hibám, de nem Justin hajthatatlan volt.
**
Reggel Justin eszeveszettül csörgő telefonjára ébredtünk.
-Ki a f*szom az?- morgott a jobboldalamon lévő fiú a párnába, vagyis Steven.
-Mond meg neki leütöm.- dünnyögtem csukott szemekkel az éppen telefonját felvenni készülő Justinnak. Hunyorogva ültem fel az ágyon, majd azt hittem hogy megvakulok a napsugarak nem kímélték retináimat. Utálok felkellni.
-Jó baby egy óra és ott vagyok, csak még útközbe felveszem Meloryt.- szemét dörzsölgetve beszélt a telefonba. Imádom a pasikat reggel olyan kis aranyosak és nyűgösek akár egy kisfiú. Miss Nyomez az ébresztőm na még pláne hogy leütöm. Szemem forgatva másztam át a még mindig fél álomban lévő Stevenen, aki nyögésekkel reagálta le.- Ha nem tudnám hogy Stev buzi még félreérteném.- nevetett fel Juss.
- Be lehet kapni.- mutattam fel középső ujjamat a még mindig kuncogó hírességnek. Láttam, hogy szólásra nyitja a száját, ezért megelőztem a beszólását.- Kuss! - parancsoltam amin mind hárman felnevettünk.
- Megszólalt a főnök.- emelte fel a fejét a párnából legjobb barátom.
-Köcsög.- nyújtottam rá nyelvem, majd gardróbomból előszedve mai öltözékem a fürdőbe vonultam. Magamra kaptam a ruhákat, loboncomat egy hajkefe segítségével hoztam elfogadható állapotba, végül a fogmosás következett, de eszembe jutott valami, ami nem más volt mint hogy elfelejtettem bepakolni. Fogkefével a számba rohantam a szobámba, ahol a két fiú teljes felszerelésben tárgyaltak az ágyamon, valószínüleg rólam és a történtekről mert mikor a szobába léptem el is hallgattak.
- A francba b*sszátok meg nem pakoltam be.- néztem rájuk kétségbeesetten.
- Ne...nem is te lennél.- mondta akadozva Steve a visszafolytott nevetéstől, közbe rám mutogatott.
- Ez komoly.- szaladtam be durcásan a gardróbba. Elővettem a legnagyobb bőröndömet, majd megálltam a temérdek ruhámmal szembe és egyre jobban bepánikoltam.
- Menj készítsd el magad, mi megoldjuk.- ölelt át hátulról Justin, majd az arcomba puszilt.
-Komolyan?- néztem rá vállam felett. A mögöttem álló fiú csak egy hatalmasat bólintott.- Isten királyok vagytok.- mondtam majd megfordultam és mind kettőt magamhoz öleltem. A két fiú egymásra nézett, majd vigyorogni kezdett.
- Tudjuk.- mondták egyszerre.
- Egoisták.- forgattam meg szemeimet, majd visszamentem a fürdőbe. Befejeztem a fogmosást, feltettem egy alap sminket, s végül egy leheletnyi parfümmel és némi kiegészítővel zártam a mindennapi rituálémat. Leszaladtam a konyhba és összedobtam egy-egy szendvicset mind hármunknak. Becsomagoltam őket, majd a sajátomat egy ásványvíz kíséretében a táskámba tettem. Az órámra pillantottam ami 9:38-at mutatott. Jó még pont időben vagyunk. Zajokat hallottam a lépcső felől ahol a két fiú jelent meg két bőröndöm társaságában. Imátkozni tudtam csak hogy értelmes dolgokat pakoltak.
- Imádlak titeket.- mentem oda és adtam át a kajájukat. A táskámba dobáltam még a szükséges dolgokat, majd körülnézve kicsiny lakásomban megállapítottam hogy elvileg minden megvan. Magunkra kaptuk a cipőket, majd elhagytuk egy fél évre a lakást.
**
- Rettentően hiányozni fogsz-öleltem magamhoz a mélygarázsban Stevent- Minden nap beszélünk. Jó?- néztem rá könnyes szemekkel.
- Rendben prücsök, de sipirc, mert elkéstek és ki kapsz.- mosolygott bíztatóan. Félve Justinra pillantottam és eszembe jutott, hogy vajon mit fognak szólni Scooterék.- Minden rendben lesz.- szorította meg Steve a kezeimet.
- Szeretlek Steven- öleltem meg utoljára.
-Én is Lory.- puszilt bele hajamba, majd eltolt magától.
- Szia.- integettem még neki, majd beugrottam Justin mellé a kocsimba és elhajtottunk.
-Minden rendben?- törte meg Juss a beálló csendet.
- Rendben lesz.- erőltettem egy pici mosolyt az arcomra- remélem.-suttogtam magam elé meredve.
- Nyugi. Már semmi bajom.- mondta majd a hozzám közelebb eső kezét a combomon lévő kezemre simította. Igazán jól esett ez a gesztus tőle, holott már rég elküldhetett volna a francba és még ő támogat szörnyű vagyok. Észre se vettem és a kocsi már le is parkol egy parkolóban ahol rajtunk kivül még pár nagyobb kocsi és egy hatalmas busz foglalt helyet. Gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott, levegőt alig tudtam venni iszonyatosan féltem.- Mit mondjunk?- kaptam fel a fejem Justin rekedt még is bársonyos hangjára, annyira imádom mikor ilyen a beszédhangja megnyugtató.
- Ezt hogy érted?- fordultam felé hatalmas kétségbeesett szemekkel.
- Hát ha nem szeretnéd hogy elmondjuk hogy mi is történt akkor nem kell találjunk ki valamit.- mosolyodott el halványan.
- Nem . Szeretném ha az igazat mondanánk, hisz miattam van ez.- mutattam arcára melyen kisebb horzsolások és barnás foltok látszottak, igaz egy kis alapozó meg old mindent , de akkor is bánt.
- Biztos?? Felőlem...- nem hagytam hogy befejezze már túl akartam lenni az első találkozáson és hogy vége legyen ennek a borzalomnak.
- Az igazat.- próbáltam valami mosolyszerűt festeni az arcomra több kevesebb sikerrel.
-Jó.- mondta majd elmosolyodott és közelebb hajolt hozzám. Ahogy megéreztem leheletét bőrömön a hideg kirázott, nem értem miért viselkedek így hisz semmit nem érzek iránta sőt csak barátként tudok rá nézni és egyszerűen nem értem hogy miért vált ki belőlem ilyen érzéseket. Egy lágy puszit lehelt arcomra, majd még rám mosolygott bíztatóan és kiszállt a kocsiból. Vettem egy nagy levegőt, majd én is követtem Justin útját. Biebes a kocsinak dőlve várta a felé közeledő barátnője üdvözlését, de én közel sem voltam olyan boldog a tudatól hogy Selena közeledik mint ő. Hátrasétáltam felnyitottam a kocsit és elkezdtem kipakolni a cuccainakt, s úgy látszik nagyon elmerültem ebben a tevékenységemben, mert már csak annyit éreztem hogy egy kéz csattan az arcomon, nem kellet sokáig gondolkoznom rögtön tudtam kitől is kaptam és most az egyszer úgy goldoltam hogy meg is érdemeltem.
- Mit képzelsz magadról te kis r*banc, mi a f*szért nem tudod visszafogni a drágalátos barátodat, nézd meg mit tettél.- mutatott a megszeppent Justinra aki szótlanul megbénulva követte az eseményeket.- Te büdös kis k*rva, miért nem hagytad neki hogy megb*sszon, úgy is csak ahhoz értesz.- ordítozott, majd szemehányóan nézett rám . A könnyek már szúrták a szememet, de elhatároztam hogy nem fogok sírni nem lehet gyenge, nem adhatom meg azt az örömöt drágalátos ragasztókának hogy ő engem sírni lásson nem azt nem tehetem. - Végre majd Scoo-ék is belátják hogy ideje kitenni azt a hatalmas seggedet a crew-ból mert tőled semmi jóra nem lehet számítani egy kész csődtömeg vagy semmid sincs érted semmid.- kiabálta az arcomba. Belül már zokogtam hisz be kell látnom igaza van, nem érek semmit velem mindig csak a baj volt és engem soha senki nem szeretett és nem is fog szeretni igazán, a szüleim is csak elviselnek mert kötelességük hisz még is csak a lányuk vagyok, nem véletlen az hogy az első adandó alkalommal elköltöztem tőlünk, és azt hittem hogy végre megtaláltam a helyem, de ez mind csak egy buta kislányos álom amit még 16 éves fejjel lehet elhittem, de már ideje felébrednem hogy ez a valóság.
- Selena.- az említett személyt az én lehordásomban egy erőteljes mély hang szakította meg, még soha nem hallottam ilyen szigorúnak mint most. - Melory nem tehet erről mondta hogy hagyjam ott.- húzta maga mellé barátnőjét Juss.
- Jajj ne védd már te is őt.- forgatta meg barna szemeit a híres énekesnő.
- Mi ez a nagy veszekedés?- közeledett felénk Scooter, Alfredo, Kenny és Pattie. Na kezdődjék a második menet.
- Ez a kis sz*ka nem bírta féken tartani Adamet aki nekiment Justinnak.- Selena nem hiába lett színésznő tökéletesen eljátszotta az áldozat szerepét, de közben pedig szája sarkában ott bújkált az a bizonyos győzedelmes mosoly. Pattie és Scooter rögtön Justin arcát vizsgálgatták aki puffogva magyarázott hogy ez az ő hibája meg hasonlók.
- Mit jelentsen ez Malory?- nézett rám szigorúan Scooter. Szemeim könnyben úsztak de még mindig erősnek akartam magam mutatni. Alsó ajkamba haraptam a sírásom megfékezésének érdekében, majd félve néztem Scooter szemébe.
- Sajnálom.- hangom suttogásnak hatott a torkomban lévő gombócnak köszönhetően.
- Hát sajnálhatod is.- mondta csalódottan és picit szemrehányóan Pattie.- Hogy engedhetted hogy ez mind megtörténjen?? Hmmm?? Tudtommal felnőtt nő vagy , könyörgöm Melory nem igaz hogy nem tudtad volna leállítani.- emelte fel egy picit a hangját, még soha nem láttam ilyennek, de hisz érthető hisz az egyetlen fiáról van szó.
- Anya te is nagyon jól tudod hogy amit mondtál az hülyeség. Oké megállíthatta volna de hogy, ti nem láttátok...- nem hagyták hogy befejezze Scooter rögtön szavába vágott.
- Figyelhettél volna, nem lett volna szabad engedni hogy idáig elfajuljanak a dolgok és Justin anyádnak igaza van...- most viszont Justin nem engedte hogy managere befejezze a mondandóját.
- Scooter, te sem hagytad volna ott.- nézett megvetően Justin Scoora.- Vagy nincs igazam?? -nézett rá kérdőn.
- Igaza van.- szólalt meg Kenny is aki eddig némán követte az eseményeket.
- Megértem ha kirugtok és igazatok van meg kellet volna állítanom és Justinnak el kellet volna mennie hisz ez nem az ő dolga.- rápillantottam Justinra aki lemondóan sóhajtott.
- Nem fogunk most kirugni mert jól végzed a munkád- mondta Scoo.- De ha még egyszer ilyen előfordul, akkor el kell búcsuznunk. Most pedig mindenki pakoljon be a buszba, és háromkor pedig találkozó és gózunk. Neked meg tegye valaki rendbe az arcod.- mutatott Justinra, majd jelentőségteljesen rám nézett és elmentek csak Selenával és Biebsel maradtam a csomagoknál.
-Várj segítek.- mondta kedvesen Juss mikor látta hogy szenvedek a cuccaimmal.
- Kössz megoldom magamnak.- néztem rá ellentmondást nem tűrően, nem akarom bajba sodorni így úgy döntöttem hogy ha nem akarok visszamenni a szüleimhez és hallgatni hogy én megmondtam akkor azt az áldozatot meg kell hoznom hogy Justinnal megtartom a kellő távolságot és így esetleg nem kerülök bajba. Rettenetesen hiányozni fog az a hülye feje, a megnyugtató hangja, a kedves gesztusai ölelései puszijai még a csikolása is hiányozni fog amit annyira utálok. Ezért hát hogy távol tartsam a rossztól vagyis magamtól flegmázni fogok.
- Jó.- mondta tömören majd Selenával az oldalán követték Scooéket. Magamra maradtam. Már alig vártam hogy a buszban a szobámba legyek és végre sírhassak.
**
A délután nem úgy alakult ahogy terveztem, ugyan is terveim szerint aludni, pakolászni és sírni akartam végre kiadni magamból a napok alatt felgyülemlett feszültséget, de sajnos mint mindig valaki áthúzta a számításaimat, úgy látszik engem Isten nem igazán kedvel. Justin belázasodott szegénykém úgy sajnáltam legszívesebben oda mentem volna és jó szorosan megöleltem volna és a fülébe suttogtam volna hogy minden rendben lesz és mellette állok, de hát én és a hülye életem ugye megakadályozta. Ráadásul még a mai koncert is veszélybe került kérdése volt hogy belefognak e vagy sem. Én legszívesebben hagytam volna az egészet a fenébe hisz Juss épsége a legfontosabb, de ő erősködött hogy végig tudja csinálni aminek Scoo sem volt ellenére hiszen akkor nem kell átszervezni az egész koncertet, szóval most itt ülök és várom hogy kezdődjön a koncert, igaz Justin hangja sincs teljes mértékben rendben nagyon féltem hisz neki ez az élete és ha bármi komolyabb baja lenne belőle azt nem élné túl tudom hisz már ismerem annyira. Ma is minden a megszokott kerékvágásban megy. Elmondtuk a szokásos imát, s Justin már szaladt is a színpadhoz.
- Csak ügyesen.- mosolyogtam rá. Először meglepődött hisz reggel óta nem is beszéltem vele, de már nem bírtam ha a szokásos ölelést és szerinte szerencse puszit nem is kapja meg ezt muszáj volt. Csak bólintott egyett, majd a kis emelvény elindult felfelé Justin pedig ugrálni kezdett. Ha vak lennék akkor is meg tudnám állapítani hogy már látják Justint a rajongók, mert iszonyatos hangzavar keletkezett a hatalmas arénában. - Leülhetek?- kérdeztem meg Pattie-tól.
- Persze kincsem.- nagyon meglepődtem a megszólításon és annyira jól esett. leültem mellé majd mint minden koncertet izgulva kezdtem el hallgatni. Nagyon szeretem Biebs énekhangját teljesen elvarázsol , szóval kijelenthetem imádom a munkám. Minden koncert más és más az összesnek meg van a maga varázsa.
- Pattie.- fordultam felé, már percek óta tervezem hogy végre megszólaljak és elmondjam amit akarok, de hát idő kellet míg összeszedtem a bátorságomat. Érdeklődve fordult felém majd bíztatóan elmosolyodott.- Nagyon sajnálom, de tényleg.- kezdtem bele.- Én nem akartam. .....- kerestem a szavakat, de valahogy nem tudtam mit mondani.- Sajnálom.- hajtottam le a fejem.
- Lory, drága. Megtörtént már nem tudsz rajta változtatni, ezt is át kellett élnünk, de senkinek nem esett semmi komoly baja szóval minden rendben, ne idegeskedj ezen.- mondta, majd szorosan magához ölelt.
- Annyira szeretlek Patt.- mosolyogtam, majd egy könnycsepp csordult végig arcomon. Pattie szemei is könnyesek lettek.
- Jajj meg ne sirass te lány.- mosolygott, majd sminkjére vigyázva törölte meg szemeit.
- Nem az a célom hidd el.- mind ketten felnevettünk. Ekkor valami szokatlanra lettem figyelmes, ez nem más volt mint hogy az alap ment de nem énekelt semmi, nagyon furcsálltam a dolgot hisz ilyen nem szokott lenni, és az a rossz érzés is kezdett eluralkodni rajtam. A statiszták is idegesen járkáltak fel alá. nem bírtam egyhelyben ülni meg kellett tudnom mi is történik itt. Felpattantam és Scooterhez szaladtam aki épp egy statisztával beszélt.- Mi történt: Miért nem énekel??- kérdeztem aggódva, s a szeme Scooter a színpad és a statiszta között cikkázott.
- Elment a hangja.- mondta idegesen Scooter.
- Akkor kapcsoljátok be a rendes stúdióst.- mondta, s egyre idegesebb lettem. Tudom milyen a média és ez akár az egész turnét tönkre teheti sőtt Justin karierrjét is.
- Nincs nálunk.- mondta Scoo.- S telefonálni kezdett.
- Selna.-kiabáltam el magam hisz valami az eszembe jutott.- Selena.- mondtam hangosabban, s tengejem körül forogtam hátha meglátom valahol.- Na végre.- mentem oda hozzá mikor megláttam.- Scoo gyere. Selena felm egy lenyom egy számot és vége a koncinak észre sem veszik olyan extázisban vannak a rajongók és a koncert megmentve.- mondtam, s kezdtünk megnyugodni hogy minden rendben lesz.
- Én fel nem megyek most.- kezdett el nyávogni, mind értetlenül meredtünk rá.- Mi bajotok?? nem hallotok? én nem megyek fel nem melegítettem be nincs megfelelő ruhám, nem fogok oda felmenni.- sorolta a "nagyobbnál-nagyobb" gondjait.
- Bazd meg. Tinisztár vagy ébresztő, neked bármikor tudnod kell énekelni mi az hogy nem mész fel?? A barátod karrierjéről vagyis ha egy kicsit is ismered Jusst akkor tudod hogy az életéről van szó. Hogy lehetsz egy ekkora barom bazd meg.- úr isten nagyon ideges lettem hogy nem képes ennyit megtenni érte. Pedig Justin bármikor bármit megetenne érte és ezt nagyon jól tudja és ki is használja a kis szemét.- Jó ha te ilyen egy f*sz vagy és nem vagy képes ezt megtenni érte akkor majd én. Adj egy mikrofont.- mondtam az egyik statisztának aki a kezembe nyomott egy fekete mikrofont.- Kössz.
- Malory Angel Right fel ne merj menni a színpadra, mert leégetsz minket inkább maradjon minden így sokkal jobb mint hogy egy senki felmegy a színpadra.- mondta Scoo ingerülten. Annyira ideges lettem még hogy egy senki na jó Justinhoz meg Selena hírnevéhez képest tényleg egy senki vagyok de akkor is nem beszélhet így velem mikor épp a seggét próbálom megmenteni. Eddig csak egy hirtelen ötlet volt hogy csináljak valamit, de most már meg kell mutatnom nekik hogy ki is az a senki. Mindig is énekeltem sőt kis koromban énektanárhoz is jártam, de engem valahogy inkább a divat köt le nem az éneklés ez nem az én világom, úgy érzem én kevés vagyok a lemezekhez a turnékhoz és az ezzel járó dolgokhoz de most erre a célra megfeelek legalább én teszek valamit nem csak meresztem a seggem.
(így képzelem el a Melory hangját)
-Adele - Set Fire to the rain.- mondtam az egyik csajnak aki mikrofonon le is adta az utasítást.- Na figyelj.- szóltam oda Scoonak és Selenának. Majd a lépcsőn lépkedve a magassarkúmban a lábam meg meg remegett, de most nem volt időm ezzel foglalkozni. A zene már is indult. Magabiztosan próbáltam lépkedni a színpadon, s számhoz emeltem a mikrofont és belekezdtem a dalba. Justin hatalmas kerek szemekkel nézett rám, majd a szája tátva maradt hangom hallatán, halványan elmosolyodtam majd hátatfordítva a közönségnek folytattam. Majd a reflénnél megfordultam, s előre sétáltam. rettentően élveztem hogy mindenki rám figyel és engem hallgat. Először a rajongók meglepődve fogadtak majd velem énekelve élvezték azt amit csinálok, el sem hittem hogy az tetszik nekik amit én a "senki" csinál. Kicsit a mostani lelkiállapotom is benne volt ebbe az egészben s jól esett ezt az egészet kiadni magamból. A szövegnek vége lett a zene elhallkúlt, s a közönség hatalmas tapsban tört ki. Elmosolyodtam majd megszólaltam.- Hello Hi Los Angeles. Nagy tapsot mindannyiunk nagy kedvencének aki betegen is itt volt ma veletek és lenyomta ezt a fergeteges koncertet szóval nagy tapsot Justin Drew Bieber-nek. - Az egész stadion sikítozott tapsolt újjongott. Justin előrejött majd meghajolt.- És mára búcsúzunk, de nem tűnünk el hisz ma elindult a BELIEVE TOURN- ordítottam a mikorofonba, majd már nem vártam meg míg a táncosokkal és Dannékkel is meghajolnak lerohantam a színpadról és úgy éreztem el kell tűnnöm, nem tudok itt maradni.- Jól beégtél kedves Scoo. Többet nem segítek ígérem.- vigyorogtam rá a tátott szájjal álló Scoora, majd a hatalmas "tinibálvány" mellet elhaladva magabiztosan léptem ki a stadionból és úgy éreztem visszatért a régi és egyben az igaz Melory....
Melor napközbeni ruhája :
Melory színpadi ruhája:
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése