A meki előtt stílusosan felhelyeztük a napszemüvegeinket tudjátok ahogy a CSI: Miamiba szokták. Vigyorogva néztünk egymásra, majd Justin fejébe húztam a kapucniát és beléptünk az épületbe. Megpróbáltunk minél észrevétlenebbül közlekedni a sok sok tini között.
- Bakker mindjárt elunom az életem.- hajtottam Justin vállára a fejem kb. egy fél órás sorba állás után még mindig nem mi kerültünk sorra még voltak előttünk öten.
- Nyugi Lory.- kuncogott fel Justin majd hozzám közelebb eső kezével átölelte derekam. Más biztos azt hinné hogy együtt vagyunk, de ez nem így van csak nagyon jó barátok vagyunk és most különösen jól esnek ezek a gesztusai mind azok után amin pár óra alatt keresztül mentem és még a kis barátnője akciójáról nem is tud, de nem akarok semmi zavart okozni köztük ezért ezt megtartom magamnak. Kislányosan bújtam bele izmos mellkasába, majd mélyet szippantottam utánozhatatlan illatából, már annyiszor kérdeztem mit használ mert olyan kábító illata van de mindig csak az volt a válasz hogy " Ez Justin". Visszaidézve ezeket a pillanatokat muszáj volt mosolyognom, hisz annyira egy bolond gyerek még is furcsa hogy 3 év alatt mennyire ragaszkodom hozzá. Lehet ez most nyálasan hangzik meg mindenki tuti elkönyveli magának hogy én "szerelmes" vagyok a nagy Justin Bieber-be mint lányok ezrei akik beképzelik ezt az érzést és hamis ábrándokba kergetik magukat, de én nem vagyok ilyen tudom mi a valóság és ehhez tartom magam, hálás vagyok hogy van egy ilyen nagyszerű barátom akiben megbízhatok és ennyi. Persze Steven az aki mintha igazi család tagom lenne és vele beszélek meg mindet elsőnek, de már Justinék és belső crew is a családom része. Már megint annyira gondolataimba merültem hogy észre sem vettem hogy már mi vagyunk soron és Justin kérdőn néz rám.
-Mi van??- húzom össze szemöldököm majd így méregetem a mellettem álló fiút, aki hangosan felnevet, majd lemondóan megrázza a fejét és mosolyogva felteszi kérdését.
- Mit kérsz törpilla??- villantja meg 32-es mosolyát, nyilván nem most hangzott el először ez a kérdés.
- Öhmmm... bocsi.-pirultam el.- A szokásosat.- mosolyodtam el. A pult mögött álló középkorú nő idegesen felsóhajtott, majd felvette a rendelést és perceken belül mér a kis emblémával ellátott kis zacskóval sétáltunk ki az oly népszerű kajáldából. A beálló csendet én törtem meg mikor valami eszembe jutott.- Ohh te köcsög ...- nevette fel.- tudtad hogy mit szoktam enni akkor meg minek hoztál zavarba.- néztem rá mérgesen. Justin sunyin felnevetett mellettem.- Ohh rohadj meg Bieber.- löktem meg játékosan vállát.
- Olyan jó látni mikor zavarban vagy.- nevetett még mindig.
- Haha.- gúnyolódtam amin még jobban nevetni kezdett. Már a kocsiban ültünk és lakásom felé tartottunk mikor Justinra még mindig rájött néha a nevetés. Szem forgatva figyeltem az utat, nehogy valami karambolt okozzak. A szokásos helyemre beparkoltam a mélygarázsban, majd mind ketten kiszálltunk a kocsiból.-Meddig maradsz??- kérdeztem meg a kocsi másik oldalán álló fiútól miközben lezártam szeretett autómat.
- Nem tudom, elvileg nincs semmi programom délután Selly fotózáson van szóval a tied vagyok.- kacsintott kaján vigyorral arcán. Válaszul felmutattam középső ujjam és nevetve szálltam be a liftbe.
- Akkor tartunk egy foggyos délutánt.- ecseteltem terveimet míg fel nem értünk az 5. emeletre.
- Benne vagyok.- csücsörített rám a lift tükrében Justin majd egyre hülyébb fejeket produkált. Hasamat fogva nevettem rajta már nem bírtam.
- Te... te....-mutogattam rá .- nattttyon hülye vagy.- ezen ő is elnevette magát, majd észbe kapott.
- Héjj csajszi ki kellene szállni.- mutatott a már percek óta nyitott ajtóra.
- Ja tényleg.- mosolyogtam rá, majd hajamat hátradobva szálltam ki a fémszerkezetből. De jó kedvem hamar elszállt mikor az ajtómnál egy nagyon nem várt személy állt.- Te mit keresel itt? -torpantam meg hirtelen.
- Nem is örülsz cica?? -kérdezte vigyorogva.
- Mit keresel itt?? -kérdeztem meg ismét kérdését figyelemebe sem vettem. Ekkor Justin csapódott hátamnak, aki még mindig jól mulatott mind addig amíg meg nem pillantotta a velünk szemben álló Adam-et.
- Ohhh csak nem igazam volt??- kérdezte gúnyolódva volt barátom, majd hangosan felnevetett.- Ti ...ti tényleg kavartok???-mutatott hol rám hol Justinra.
- Tűnny innen.-emeltem fel hangom, és elé léptem így arcába ordítottam a szavakat.
- Velem te így nem beszélhetsz- ragadta meg erősen a csuklómat majd magához rántott.
- Eresz el Adam.- sziszegtem a szavakat, amire még jobban rá szorított a már így is sajgó csuklómra, szemeim a fájdalomtól könnyesek lettek.- Hagyj békén- suttogtam erőtlenül a szavakat amik könyörgésnek hangoztak, hisz azok is voltak. Eddig magamnak sem vallottam be de féltem mindig is féltem tőle.
- Ez nem fog olyan könnyen menni cica engem nem dobhatsz el magadtól ha én nem akarom.- vigyorgott arcomba. Másik kezével erőszakosan fenekembe markolt így húzva még közelebb magához
- Fáj.- suttogtam, majd könnyim akartam ellenére is végig szántották arcomat. Félve Justinra pillantottam aki ledermedve nézte végig mind ezt.- Mennyj.- tátogtam neki hisz tudtam ha itt marad annak nem lesz jó vége mert Adam nem fog elmenni csak úgy, nem akarom hogy neki baja essen. Justin arcán hirtelen mérhetetlen düh rajzolódott ki, majd egy "sajnálom" suttogása után Adamre nézett.
- Most ereszd el te féreg, mi a f*szomat képzelsz hogy ide jössz nem voltam elég világos a teremben hagyd békén.- ordítozott Justin, soha nem láttam még ilyennek arca eltorzult a vissza folytott indulatoktól, szemével ölni tudott volna.
- Ohh megszólalt a kis mitugrász is.- nevetett fel Adam.- Nem fogod fel haver hogy ez a kis k*rva jobbat nem érdemel.- nézett rám megvetően, de értem hogy mivel érdemeltem ezt ki.
- Nem beszélhetsz így róla, most engedd el vagy...- fenyegetőzött Justin, de mondatát nem tudta befejezni. Adam egy erős mozdulattal a falnak lökött, majd Justin elé lépett.
- Vagy mi lesz?? -sziszegte arcába- Nem lehetsz ott mindig hogy megvédd.- vigyorogva nézett rám,s elégedetten nyugtázta hogy keze nyomával ellátott csuklómmal előtörő könnyeimet próbálom letörölni. Adam-nek nem volt arra ideje hogy vissza forduljon hisz Justin egy pillanat alatt ugrott neki Adamnek, hátra tántorodtam és tehetetlenül néztem ahogy Justin miattam üti meg Adamet akinek egy hatalmas reccsenéssel valószínüleg betörte az orrát. Adam egy ordítással kapott a fájó testrészhez majd elvetemülten vérző orral pillantott a vele szemben álló Justinra, akinek még mindig mid két keze ökölbe szorult. - Ezt még megbánod.- sziszegte majd egy határozott mozdulattal gyomorszájon vágta barátomat. Kinek arcára a fájdalom rajzolódott ki majd összegörnyedve lépett párat hátrébb. A két fiú a földre került, hol az egyik, hol a másik volt felül, úgy fetrengtek, és püfölték egymást. Ott egyedül, nem tudtam mit tegyek, csak tátott szájjal és könnyező szemekkel álltam , mint egy élőhalott, az agyam teljesen kikapcsolt.
- Ne . Elég. Hagyjátok abba.-könyörögtem nekik sírva. Adam nagy nehezen felrepedt szájjal és vérző orral felállt, majd kiköpte a szájában lévő vért.
- Ennek még nincs vége, mondta majd egyet még belerugott a földön fekvő Justinba.
- Rohadj meg.- kiabáltam rá majd Justinhoz siettem és letérdeltem mellé. Szájából és szemöldökéből folyt a vér. Látszott rajta hogy rettenetesen fáj neki, de Adam sem tudott jóformán menni. Sírva hajoltam mindig tökéletes arcához majd átölelte derekamat és arcát hasamba fúrta. Egyáltalán nem érdekelt hogy véres lesz a ruhám, csak Justin számított azt akartam hogy ne fájjon neki semmi én akartam ott feküdni helyette, hisz miattam van ez az egész. Szorosan öleltem magamhoz.- Fel tudsz állni.- suttogtam, hisz a torkomban lévő gombóctól többre nem tellett.
- Azt hiszem.- mondta rekedtes hangján, majd segítségemmel felállt. Kinyitottam az ajtót majd bementünk. Justin kanapámra ült fejét hátrahajtva lecsukott szemmel próbálta eltűntetni előlem érzéseit. Gondosan bezártam az ajtót hogy ne tudjon senki bejönni. Mit fog ehhez szólni Scooter?? Vagy Pattie?? Jogosan ki is rughatnak, de nem lenne nagy baj csak Justinnak ne legyen semmi baja.
-Hozok fertőtlenítőt.- mondtam sírástól elfolytott hangon, majd torkomat megköszörülve a konyhába mentem és előszedtem az elsősegéj ládát. Kivettem belőle a gézt és a fertőtlenítőt. A kaját és a táskámat a pulton hagyva mentem vissza a még mindig ugyan úgy ülő Justin-hoz. Ráültem a kis dohányzó asztalomra, majd öntöttem egy kis fertőtlenítőt a gézre.- Justin ide hajolnál?- kérdeztem suttogva. Hangomra kinyitotta szemeit majd eleget tett kérésemnek és előre hajolt. Óvatosan a nedves gézt szemöldökére helyeztem mely fel volt repedve.
- Szzzzz .- szisszent fel mikor bőréhez értem.
- Sajnálom.- motyogtam majd megpróbálok még óvatosabb lenni. Könnyeim még mindig megállíthatatlanul folynak.- Mondtam hogy menj el.- mondom mikor már minden vért eltávolítottam és a sebeit is lefertőtlenítettem.
- Nem tehettem, ne is kérj ilyet nem hagyhattalak itt azzal az őrülttel.- mosolygott halványan majd felszisszent mivel a szája is felrepedt.
- Mindenkinek jobb lenne nélkülem.- suttogtam szinte magamnak de meghallotta.
-Ilyen még eszedbe se jusson.- emelte fel a fejemet így kénytelen volta belenézni azokba a tökéletes íriszekbe. - Fontos vagy nekünk Melory és ezt jegyezd meg egy életre.- hüvelyk ujjával végig simított szemem alatt így letörölve a könnyeimet. Nem tudtam mást tenni jó szorosan hozzábújtam arcom nyakába temettem és így öleltem magamhoz. Kezei derekamat ölelték mind addig míg nem kopogtattak az ajtón......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése