# 7 chapter

- Bazdmeg Justin megfagyok.- nyávogtam már nem is tudom hanyadjára a mellettem kis füzettel sétálgató Justinnak. Los Angeles utcái már gyönyörűen fel voltak díszítve már mindenki lázasan várta a közelgő karácsonyt mellesleg megemlítem még 2 hónap van karácsonyig de nem baj. A sétáló utcákon piros arcú kisgyerekek szaladgáltak beszélgető szüleik mellett. Minden ember kezében forrócsoki vagy kürtöskalács foglalt helyet, de voltak olyanok is akik már rettentő szorgalmasak és újonnan szerzett ajándékkal kezükben hagyták el az üzleteket. Csodálatos illatok szűrődtek ki az egy egy árusok kocsijaiból. Olyan varázslatos volt ahogy a kinti világítás beragyogta az egész környéket, mindenkinek boldogság tükröződött az arcán. Nekem még is volt egy hatalmas problémám. Majd meg fagytam, sőt ami először igen vicces volt hogy Justin nem beszélhet a hangja miatt és írkál kis füzetbe, de most már az is idegesít hogy várnom kell mit is mond.

"Neked semmi nem jó??XDD"- nézett rám angyalian mosolyogva.

-Mi az hogy nekem semmi nem jó Mr. szupersztár. Nem tudom ki szokott folyamatosan ismétlem FOLYAMATOSAN nyavajogni- emeltem magasba a kezeimet és néztem fel az égre közben pedig sunyin mosolyogtam. Ohh hogy én mennyire élvezem hogy szegénykémnek nincs hangja, de ilyenek az igaz barátok nem?? Vagy csak én vagyok ekkora köcsög?? Hmmm hát sokszor elgondolkozom ezen de mindig egy "Vannak nálam rosszabb emberek" mondatta elintézem.

"Ezt megjegyeztem Lory"-szűkítette össze szemeit majd idegesítően húzogatta a szemöldökét.

-Biebs ezt ne csináld.-hadonásztam kezemmel aranyos kis pofija előtt. Rosszfiúsan elmosolyodott ohh istenem az a mosoly na jó Melory kezdesz megijeszteni milyen kis piszkos gondolataid vannak neked az egyik legjobb barátodról. Úr isten én bekattantam magamban beszélek jesszus ha ezt valaki hallaná jó hogy Justin nem vámpír még a végén olvasna a gondolataimban. Na jó ez nevetséges ki is jelentem itt és most megőrültem. Nagy monológomból szerencsére Justin semmit nem hallot és csak értetlenül meredt rám valószínüleg elég hülye fejet vághattam. Arcvonásai hirtelen megváltoztak,s így közelített felém ami rám nézve semmi jót nem jelent.- Justin bármire is készülsz ne.- cincogtam egér hangon hátha meghatom vele de sajnos reménytelen. Épp menekvési útvonalakat kerestem, s már szaladtam is a park bejáratához amikor Biebs hátulról megfogta a derekamat s eszeveszettül csikizni kezdett. Visítva és hol fuldokolva nevettem,s ezen kívűl arra voltam csak képes hogy menekülésem reményében ficánkoltam ölében. Egyik kezét derekamra kulcsolta ezzel tartva engem másikkal oldalamat bökdöste. Már megint úgy nézhettünk ki mintha együtt lennék, és én rettenetesen jól érzem magam vele de tudom hogy köztünk nem lehet semmi, mert ott van neki Selena aki világosan kifejezte hogyha hozzáérek a pasijához nekem végem. Meg ott  a barátságunk a munkám az életem ez mind mind felborulna, és most jönne az hogy én nem is nézek rá úgy, de sajnos nem hazudhatok magamnak én igen is nézek rá úgy mint egy pasira, de hát ez van.

-Mi a baj? -suttogta rekedtes hangján a fülembe,s már nem csikizett mint két keze hasamnál pihent így tartva magánál engem.

-Selena meg fog ölni.- festettem egy hamiskás mosolyt az arcomra, majd kezeit lefejtettem magamról.- Visszamegyünk??- néztem vele egy ideig farkas szemet. De nem törtem meg hamis mosolyomat tökéletesen tartottam magamon holott most legszívesebben elvonulnék és tisztáznám mi is folyik le most bennem. És félek hogy olyanra jönnék rá ami ....ami... áhh mind1.

- Mi baj van?? Ne hazudj ismerlek.- mosolygott bíztatóan, s tényleg tudtam hogy benne megbízhatok, de nem akartam tönkretenni semmit és tudom ezt egyedül kell megoldanom, így is eleget kavartam már bele az életébe.

- Semmi csak fázok vissza akarok menni álmos vagyok és ha készültek képek Selena megöl.- valahogy éreztem hogy ez nem lett olyan hiteles mint szerettem volna.

- Akkor ne mond el.- csattant fel hirtelen ami miatt kicsit meg is ijedtem.- Nem értem mi a f*sz bajod van beteg vagyok és kijöttem veled mert meg akarom köszönni amit értem tettél de nem értelek Melory mostanában olyan fura vagy.- könnyek szöktek a szemembe hisz már megint csalódást okozok egy olyan embernek akit szeretek. És hogy visszatért a régi Melory nem ez nem igaz én már soha nem leszek a régi és ezt el kell fogadnom és tovább kell lépnem.

- Justin a hangod...- mondani akartam volna még de nem volt olyan ember velem aki meghallgatott volna, hiszen Justin fogta megfordult és otthagyott. Egy ideig értetlenül meredtem magam elé, majd hangosan felnevettem. Ez mi volt ??? Kérdeztem magamtól, de megválaszolni már nem tudtam. Hát ennyi volt akkor megint én vagyok a szar mondhatom szuper.

Egész úton a busz felé végig a történteken gondolkoztam, már-már beleőrültem a sok hangulatváltozásba és a milliónyi kérdésbe és mégsem voltam előrébb ahhoz képest mint mikor elindultam. A busz ajtajában állva vettem egy nagy levegőt majd felsétálva a 3 lépcsőfokon kinyitottam volna a busz ajtaját ha tudtam volna. Kopogtattam majd vártam pár másodpercet mikor Kenny ajtót nyitott nekem.

-Szia Kiscsaj!- mosolygott rám 32-es vigyorával.

-Szia Kenny!-üdvözöltem kedvenc testőrömet, majd mellette felslisszantam a buszra. Mikor megpillantottam a kanapén egymás szájában kutató "szerelmes" párunkat egy furcsa érzés fogott el. Valahogy csalódtam. Csalódtam Justinban? Nem is tudom valójában szemem szúrni kezdett és úgy éreztem legszívesebben most sírnék valahol egyedül valamelyik sikátorban.  Megfordult a fejemben hogy megfordulhatnék, s eltűnnék örökre. Nem tudom mit hittem miért esik ez nekem rosszul hisz semmi közöm justin életéhez azt csinál amit akar,de mégis fáj azt látnom hogy egy olyan lányt ölel, csókol és szeret aki nem tesz érte semmit. Lehet az a bajom, hogy egyedül vagyok és nekem soha nem jön össze semmi a szerelem terén nincs egy olyan ember aki szeretne engem, úgy ahogy Justin Selenát és ő mégsem érzi ennek a súlyát hogy mekkora kincs ha valaki van mellette és szereti. Lehet hogy csak irigy vagyok, de ezt senki nem vonhatja fel nekem mert igen is irigy vagyok hogy őt szeretik és engem nem.

Gondolatmenetemben észre sem vettem hogy a tinipárt kivéve minden szempár kérdőn rám szegeződik a buszban. Zavartan elmosolyodtam, s elkaptam tekintetem Justinékról.

-Sziasztok.- hangom szinte suttogásnak hatott, valahogy a torkomban lévő gombóc miatt és a hasamban érzett szorongató érzéstől másra most nem voltam képes.

- Ohh Melory kicsim nagyszerű voltál csak úgy ragyogtál ott fent a színpadon neked ezt kellene csinálnod. Miért rejtegetted eddig ezt a hatalmas képességedet előlünk?- lelkesedett Pattie. Először azt sem tudtam miről beszél, aztán bevillant hogy a kis akciómról van szó és teljesen meglepett az amit mondott.

- Öhmm...-dadogtam igazán nem is tudtam mit kellene mondanom most valahogy csak arra tudtam koncentrálni hogy a szobámban legyek és elfelejtsem ezt a mozgalmas mai napot.- Köszönöm nagyon jól esik Patt hogy így gondolod, de ez nem tehetség ez csak egy olyasfajta hobby amit szerettem volna magamnak megtartani de így alakult felejtsük el.- mosolyogtam reménykedve abba hogy nem feszegetjük tovább ezt a témát.

- Most ugye csak viccelsz?- lépett be a beszélgetésbe az eddig laptopja mögött gubbasztó Scooter.- Sajnálom amit mondtam és rettenetesen hálás vagyok azért amit tettél és majd a fizetésedben azt persze visszakapod. Ja és míg el nem felejtem fantasztikus lenne ha Justinnal felvennétek egy közös számot.- mondandója után ismét a monitor mögött eltűnt.

- Nem ez nagyon nem jó ötlet nem szeretnék énekelni, nagyon nem. És nem a pénzért csináltam nem kell a plusz pénz azért tettem hogy segítsek egy barátomon.-fél szemmel Justinra pillantottam aki a kuncogó Selena fülébe suttogott észre sem vette hogy itt vagyok.- És most ha nem haragszotok szeretnék aludni mert elég nehéz napom volt. Jó éjt.- mondtam majd elindultam szobám felé ami pár hónapig az otthonom lesz. Olyan kínosan éreztem magam mintha egy más világba kerültem volna és mindenki furcsának tart.

- Persze menny csak, de erről még beszélünk.- szólt utánam Pattie. Mosolyogva persze most jó értelembe megforgattam a szemem majd bevetődtem a szobába ahol még a bőröndjeim katonás sorrendben álltak az ágy mellet. Huha még ki is kell pakolnom meg is van mivel töltöm a mai éjszakámat szuper lesz. Fő a lelkesedés nem de??

Körülnéztem újdonsült "otthonomban" nem is lehetett észrevenni hogy egy buszban vagyok elég takaros kis szobácska ez. A falai feketés voltak fehér virágmintákkal az ajtóval szemben volt egy emeletes ágy aminek az alsó szintjét természetesen már le is stoppoltam Carly majd alszik felül ha csatlakozik hozzánk az elsők választanak. Egy fehér szőrös szőnyeg borította a fa színű padlót amin most bőröndjeim sorakoztak. Jobb oldalt az ablak mellet  üres fehér fa szekrény egy hatalmas tükörrel ajtaján csak arra várt hogy megtöltsem. Baloldalt ismét egy ajtó volt  gondolom a fürdőszoba d nem sokára kiderül azt is fel kell fedeznem. Jó lesz ez, próbáltam magam is nyugtatgatni több kevesebb sikerrel. Sóhajtva foglaltam helyet az ágyamon, melyet babarózsaszín ágynemű fedett.

Telefonomon halkan elindítottam a zenelistát majd megragadtam a hozzám legközelebb lévő bőrönd foggantyúját majd neki láttam a kipakolásnak. Szőrös párnáimat szép gondosan helyeztem el a friss ágyneműn, cipőimnek az ágy alatt lévő egyik polc szolgált helyet, ruháimat gondosan behajtottam a szekrénybe persze hagytam helyet szobatársamnak  is aki 1 hét múlva foglalja majd el a felettem lévő ágyat. Már csak a a fürdőbe kell berendezkednem és kész is vagyok. Ránéztem a még mindig zenélő telefonomra hogy megtudjam mennyi is az idő. Pontosan 2:34-et mutatott jól elszaladt az idő, de most valahogy jól esett hogy egy kicsit elterelődtek a gondolataim és nem a hatalmas miérteken járt az eszem egész este és még egy előny berendezkedtem. Kivettem a szekrényből egy szürke francia bugyit és egy rózsaszín spagetti pántos toppot, majd a fürdőszobai holmimmal a fürdőt vettem célba. Ahogy az ajtót kinyitottam itt is körbenézelődtem egy szokványos fürdőszoba csak kisebben. volt egy zuhanyzó és egy mosdó ami felett két tükrös szekrény kapott helyet . Az egyik szekrénybe bepakoltam sminkes dolgaimat, testápoló, fogkefe, fokrém és ehhez hasonló dolgokat. És végelegesen is kipakoltam ettől a perctől 4 hónapon át ebben a buszban fogok lakni.

Hajamat  egy laza kontyba kötöttem fel, majd ruháimat levéve beálltam a zuhany alá amiből megengedtem a kellemes meleg vizet. Élveztem ahogy testemen végig gördülnek a a vízcseppek majd lefolynak a lefolyón. Testemet bekentem az eper illatú tusfürdővel s jól felhabosíttam végül ezt is lemostam. Sóhajtva elzártam a vizet majd a törölközőmet magam köré tekerve kiléptem a zuhanyból. Kint már semmi neszt nem lehetett hallani valószínüleg már rég mindenki az igazat álmát aludja,de én még mindig nem vagyok álmos. Felkapkodtam magamra az előkészített ruhákat, majd gyorsban fogat mostam és visszasétáltam a szobába.

Elővettem a laptopom majd vártam míg a gépezet életre kell. Úgy döntöttem hogy anyáméknak küldök valami féle helyzetjelentést bár nem hiszem hogy túlzottan aggódnának értem hisz akkor már hívtak volna vagy valami de nem ha én nem keresem őket nekik nincs idejük rám a munkájuk mellett. Mikor kisebb voltam el tudták velem hitetni hogy értem dolgoznak, hogy nekem j legyen, de most már tudom hogy ez nem így van hisz akkor nem engedik hogy eljöjjek. Számukra ez egy megszállottság a munka mániákusai lettek,s nem is nagyon fontos számukra más, észre sem vették ahogy az évek alatt kapcsolatuk folyamatosan megromlik és mára már csak elmennek egymás mellett. Elővettem a fehér kicsikémet persze a telefonomról beszélek és gyorsan begépeltem az üzenetet:

" Sziasztok! Hogy vagytok? Nem tudom hogy tudjátok e de turnéra mentem Justinnal...öhmm ennyit akartam hogy tudjátok, ha van időtök hívjatok

Xx Melody"

Többször átolvastam hogy jó lesz ez így de nem tudtam dönteni. Így nem agyaltam tovább kikerestem anyám számát és elküldtem neki az üzenetet. Már csak hetek kérdése és akár a választ is megkapom. Leraktam magam mellé a telefont majd a laptopot az ölembe vettem és bejelentkeztem msnre twitterre és face bookra,s pár perc alatt el is vesztem a virtuális világban oly annyira elmerültem az értesítésekben tweetekben és hasonló dolgokban hogy észre sem vettem hogy valaki bejött a szobámba csak akkor amikor az a "valaki" leült mellém  és állát vállamra támasztva pásztázta a képernyőt.

Rögtön felismertem illatáról ki is az "idegen" látogatóm. Testemen végig futott a hideg mikor bőre érintkezett az enyémmel, illata rögtön bejárta a szobát, s most olyan másnak éreztem a közelségét. Mellkasom gyorsabban emelkedett majd sűlyedt, illata a felhők közzé repített. Becsuktam szemeimet majd egy nagyot szippantottam illatából. Óvatosan emeltem fel szemhéjamat,s próbáltam arra késztetni magam hogy valami hangot kipréseljek a torkomba keletkezett gómbóc mellett.

-Te...-megköszörültem torkom mert hangom mindössze apró egér cincogásának hatott, és nagyon nem akartam hogy tudomása legyen arról miféle hatással van rám.- Szóval te mit keresel itt Justin? Nem Selenaval kellene lenned? Annyira siettél vissza hozzá csak úgy ott hagytál. Azt sem tudtam mi van. Most meg idejössz. Nem értem.- hangom teljesen megváltozott magam is meglepődtem azon milyen magabiztosan és picit számonkérően is hatott. Oldalra fordítottam a fejem jelezvén hogy választ várok. Arcunk 5 centire volt egymástól, azt hittem elhúzódik majd de nem tette, még mindig rekedtes hangján kezdett el beszélni.

- Sajnálom.- olyan közel volt hozzám hogy lehelete ajkaimon csapódott le amely újabb libabőr hullámot indított el testemen. Dús ajkait vállamra nyomta majd egy hosszú puszi után ismét szemembe nézett. Nem bírtam anélkül hogy le ne csukjam a szemem és élveztem ahogy ajkai felhevült bőrömhöz érnek pedig ez csak egy ártatlan baráti puszi volt számára de nekem nem, ezt igazolta az is hogy mellkasom ismét gyorsabban kezdett el hullámozni mint eddig. - Nem tudom mi volt velem csak el kellett jönnöm, de sajnálom.- szemei is a bocsánatkérésről árulkodtak.

- De többet ne legyen ilyen.- elmosolyodtam majd játékosan az orrára koppintottam. halkan felkuncogott majd ismét egy lágy puszit nyomott a vállamra.

- Na szépségem csusszany lentebb hagy másszak be mögéd mert ez így nem kényelmes.- puha ujjaival bökdöste az oldalamat hogy tegyem meg amire kér. Picit felemeltem a laptopom és lentebb fészkelődtem. Justin lábai közzé kerültem kezeit hasamon pihentette s a vékony anyagon keresztül apró köröket rajzolt rá. Hátam izmos mellkasának préselődött, s éreztem a pólója hiányát, egy halk sóhaj hagyta el a számat ennek hatására. Ezek után nem nagyon tudtam a gépre koncentrálni csak görgettem össze vissza és váltogattam a különböző oldalak közt.- Unatkozom.-suttogta egy kis idő elteltével Justin a fülembe ismét kirázott a hideg nem tudom hogy fogom én ezt bírni.

- Mit csináljunk?- nem fordultam meg nem akartam magam még veszélyesebb helyzetbe keverni inkább a képernyőt bámulva beszéltem.

- Csináljunk képeket.- dobta fel vidáman Justin hatalmas ötletét, igazából nem volt ellen kifogásom, ezért belementem.

- Miért is ne.- mondtam majd kiléptem minden oldalról és megnyitottam a kamerát.- Na milyet?- kérdeztem miközben farkasszemet néztem tükörképünkkel.

- Mindegy vágjunk fejeket, meg legyen normális is felhasználható.- mondta majd vágott egy olyan fejet hogy majd bepisiltem a nevetéstől egyszerűen nem bírtam abbahagyni már potyogtak a könnyeim és újra és újra visszaidéztem a pillanatot amikor Justin  kimeresztette az egyik szemét és ilyen ufós hihetetlen fejet vágott.- Azért ennyire nem vicces.- mondta ő is kuncogva.

- De... de.. ii..igen is az- mondtam nevetve miközben könnyimmel küszködtem. Észre sem vettem hogy közbe Justin folyamatosan csinálta a képeket biztosan csodálatosak lettek még jó hogy az én gépemen csináljuk így a brutálisakat meg tudom semmisíteni. - Justin csináljunk ilyen aranyosat tudod? -néztem rá hatalmas buci szemekkel hogy elérjem amit akarok.

- Te mindig cuki vagy baba.- mondta mosolyogva majd a pofimat megfogta és előre fordította a kamerához. - Hajrá. - mondta majd várta hogy megmutassam mire is értettem pontosan a cukit. Kezemet számhoz tettem és ismét boci szemekkel pilláztam a kamerába- Istenem a sírba teszel szépség.- ezen picit felkuncogtam és ekkor Justin arcát az arcomnak dörgölte majd egy puszit nyomott rá és közben le is fényképezte.

- Nézzük vissza.- mondtam mosolyogva, majd elő is varázsoltam a képet. Mosolyogva elemeztem azt amit látok. Olyan mintha nem barátok lennénk hanem több de tudom hogy ezt csak én képzelem be.

- Rakjuk rá a telómra nekem ez kell ez lesz a hátterem.- mondta majd a billentyűzetre is rakta az említett tárgyat.

- De Selena...

- Nyugi már ez csak egy baráti puszi semmi gáz de rettenetesen aranyosak vagyunk baba ezen a képen.- mondta majd egy puszit nyomott nyakam és vállam találkozásához. Pár perc múlva már ott is virítottunk mind kettőnk telójának képernyőjén. Eddig észre sem vettem hogy elszaladt az idő pedig már 5 óra volt még szerencse hogy holnap vagyis ma egész nap csak utazunk. Számon akaratlanul is kicsúszott egy ásítás amit Justin észre is vett.- Álmos vagy picúr?- hirtelen nem is tudom hogy de olyan fáradtnak éreztem magam csak úgy rám tört a semmiből.

- Ühhümm-. hümmögtem majd ismét ásítottam egyet.

- Na akkor itt az alvás ideje hercegnő.- nem tudom mi lett vele most nagyon kis kreatív kedvébe van csak úgy osztogatja a beceneveket. Laptopomat lezárta majd lepakolta az össze elektronikus eszközt a szőnyegre.- Belül alszol ugye?- kérdezte miközben felemelte a takarót és én szépen bebújtam a jó melegbe.

- Itt alszol?- kérdeztem mosolyogva , majd felemeltem hogy ő is beférjen, igaz egyszemélyes az ágy de elférünk ketten kényelmesen. Szembefordultam vele így mind ketten az oldalunkon voltunk. Karjait védekezően körém fonta. Az ujjaimmal köröket rajzoltam a meztelen bőrén, és éreztem, ahogy az izmai ellazulnak. Éreztem ahogy szemhéjaim egyre csak nehezebbek és nehezebbek és nem sokára át is léptem az álomvilág kapuit Justin karjaiban.

# 6 chapter

Egy fontos kérdés mielőtt hoznám a részt! :)
Olvassa valaki? Mert ha igen akkor örülnék valami visszajelzés félének :) Ennyit szerettem volna kérdezni :) Jó olvasást! :))

Vigyorogva toltam ki az épület hatalmas fekete vaskapuját.

- Csőke Kenny. Mizu?- pacsiztam le az említett testőrrel.

- Nincsen semmi, kezdek megfagyni úgy utálom mikor ősszel kezdik a túrnét, nem értem miért nem lehet nyáron, ja várj de tudom mert Bieber baba szórakozni akar.- forgatta meg hatalmas szemeit.

- Aha...- bólogattam mindent tudóan- Bieber baba mi??? Nem vagy te túl sokat Patt-tel??- kérdeztem kuncogva és húzogattam a szemöldököm.

- De kis gonosz vagy.- szűkítette össze szemeit.

- Mondom én.- nevettem fel. - Héjjj tényleg hideg van.- Mondtam majd szaladtam a buszhoz átöltözni mert ha nem be fog fagyni a seggem, de még csak szeptember van miért van ilyen hideg???

Gyorsan magamra aggattam pár melegebb ruhát majd a lábamra húztam a barna UGG csizmám és újra elhagytam a buszt. Pörögtem ,pezsgett a vérem úgy éreztem nem tudok egy helyben maradni nekem most nem megy ez az ücsörgés bulizni sétálni kiabálni szaladni akarok. Ez az egész olyan energiával töltött fel hogy szerintem még soha nem voltam ilyen felszabadult mint most. És ekkor eszembe jutott valami. A busz oldalán van egy ilyen lehajtható létra szerűség lehajtottam, majd annak segítségével felmásztam a busz tetejére. Gyönyörű volt amit onnan láttam. A város pici része is kirajzolódott, de mikor felnéztem az égre az a látvány felűlmulhatatlan és utánozhatatlan volt. Kellemes itt kint .Egyszerűen lenyűgöző a látvány amit ez a város nyújt nekem. Teljesen más világ.Ezer meg millió csillag pompázik az égen, a város a rajongók sikítozásától visszhangzik ezzel elnyomva a közlekedés zajait. Persze a mérgelődő taxisok káromkodása ebben a hangzavarban is kivehető. Összébb húztam magamon a kabátomat , sálam megigazítottam ,így jobban melegítette nyakamat. Kezem a zsebem legmélyére sűllyesztettem. Már is jobb! Akaratom ellenére is elmosolyodtam és rájöttem egy dologra! Az életem tökéletes.. hiába történnek velem néha rossz dolog , akkor is kimondhatom hogy az életem tökéletes. Nagy elmélkedésemből a többiek hangja hozott vissza a valóságba, és nagyon régóta most az egyszer nem bántam, örültem hogy ilyen nagyszerű emberek közt élhetem a mindennapjaimat.

- Mi van ha elmegy?? Ha nem bocsájt meg??- idegeskedett Scoo és fogalmam nem volt hogy kiről is beszélhet, ezért meg is ijedtem hisz akkor ezek szerint lehet valaki elhagyja a mi kis csapatunkat.- Értsd meg Patt egy nagyszerű szakember aki tudja mit csinál és az önfejüségem miatt lehet elveszítjük még egy olyan embert mint Melory nem találunk és ez mind az én hibám lesz, meg kell találnunk.- mikor a nevemet meg hallottam nem hittem a fülemnek. Mi hogy én itt hagyom őket?? Isten ments.

- Ohhh annyira azért nem nagy kincs.- nyafogott Ragasztó.- Kenny segíts már nem tudok menni.- sipákolt. Komolyan mondom miatta fog elmenni a hallásom ezt már nem tudom elviselni olyan frekvencián nyávog hogy az már büntetendő.

- Nem kéne olyan cipőt felvenni amibe nem tudsz menni.- dörmögött az én szeretett mackóm.

- Haaa.- sipákolt úgy mint akit vérig sértettek. Komolyan mondom ide fogok kiülni annyira jó hogy mindent hallok, jójó tudom ez nem szép dolog, de ismerjük be mindenki szeret hallgatózni. Valami érdes sipákolást, vagy nem is tudom mi volt az amit hallottam nem is tudtam kivenni hogy ki és mit beszél, ezért egy kicsit kihajoltam. Az egész hajzuhatagom a pofámba lógott nem győztem kiseperni.

- Kölyök kuss legyen már.- horkantott rá Kenny Justinra aki egy füzettel és egy tollal a kezébe kullogot hátul és próbált beszélni. Justin mérgesen dobbantott lábával mint valami hisztis gyerek, ezen muszáj volt kuncognom hihetetlen cuki volt ahogy felfujja az arcát és az így is kisfiús vonásai még jobban kirajzolódnak egyszerűen zabálni való. Úr isten miket beszélek hisz ő Justin, na jó ez hülyeség már magamban beszélek zsírkirály. Ismét Justinra néztem és észrevettem hogy ős is engem vagyis felém bámul. Ohh ne már nem akartam lebukni. Gyorsan visszahúztam magam majd szinte levegővétel nélkül vártam a végeredményt hogy lebuktam e vagy sem. Ismét megfeletkeztem magamról és a csillagok világába kerültem, mikor valaki egy lapot tartott felém

" Csá Lory♥"- felirattal ellátva. Pukkadozva tört ki belőlem a nevetés és nem is figyeltem semmire csak azzal a lendülettel felültem így lefejeltem a papírt és még ha ez nem lenne elég spirál füzet volt és a hajam beleakadt. Justinnal mind ketten fulladoztunk a nevetéstől a szerencsétlenségem miatt. Na míg kiszedtem a hajam az is egy másik történet mert évekig tartott, na jó nem de sokáig.

- Te meg mit csinálsz??- ültem törökülésbe Justin lábai közé.

"Én is ezt akartam kérdezni"-firkantotta le gyorsan.

- De szerencsétlen vagy.- nevettem fel ismét.

"Kössz :("- biggyeztette le alsó ajkát majd kiskutyaszemekkel pillázott rám.

- Jajjj Biebs.- öleltem meg majd arcomat nyakába mélyesztettem és hatalmasat szippantottam illatából.- Nem komolyan gondoltam.- suttogtam fülébe majd egy puszit leheltem nyakára és elhajoltam.

"Tudom :P"- majd hatalmas vigyor éktelenkedett az arcán.

- Cseszd meg Bieber.- löktem meg kicsit vállánál fogva.

" Kit?? Mikor?? Hol???:DDDD"- erre csak egy szemforgatással válaszoltam majd kezeimet mélyen zsebembe rejtettem mert úgy éreztem majd lefagynak.

- Mennyünk el valahova sétálni hüyülni mennyünk el Justin kérlek.- néztem rá bociszemekkel és reménykedtem benne hogy a kis kiruccanásomba ő is benne van.

" GYERÜNK!!!!!!!!!!!!! :D" - és ez volt a végszó. Mind ketten tudtuk hogy egy csodálatos és felejthetetlen estével nézünk szembe....

Melory ruhája:

# 5 chapter

Kinyitom.- toltam el óvatosan magamtól Justint, majd az ajtóhoz sétáltam és kinéztem a kukucskáló lyukon ( rem tudjátok mi az  by: szerk.) hogy meg tudjam ki is a látogatóm. Rögtön mosolygásra késztetett mikor megláttam Steven vigyorgó és igazán bamba arcát.- Hát te?- kérdeztem ajtó nyitás után és rögtön nyakába akaszkodtam majd adtam neki egy hatalmas cuppanóst az arcára.

- Már meg sem látogathatlak Manóka???- kacsintott rám, majd otthagyva engem ellépett mellőlem és a lakásomba sétált. Karba font kezekkel püffögve mentem utána, utálom ha a magasságommal szívatnak.- Hát veled meg mi lett haver??-pacsizott le Justinnal. Steven buzi igen és ez engem egyáltalán nem zavar, de nem nagyon viselkedik úgy mint egy buzi, csak ha tetszik neki egy csávó akkor kicsit fura, de így imádom, amúgy barátnői is voltak és nagyon sokáig el sem hittem róla hogy ő nem a lányokat szereti, de hát ez van.

- Adam.- hangom szinte suttogásnak hatott, s lehajtott fejjel álltam a két fiú kémlelő szemeit.

- Mert mi van vele?- értetlenkedett Steven. Hát igen ő még nem tud semmit.

**

Az estém nagy része abból állt hogy Stevynek részletesen elmondtam a ma történteket, s miután megcsináltam a két éhenkórásznak a vacsorát és persze magamnak amiből megsúgom alig ettem valahogy nem tudtam lenyom ni a torkomon semmit, egymás után lezuhanyoztunk és mind hárman az én kétszemélyes franciaágyamban aludtunk, ugyan is mind ketten a hallottak után ragaszkodtam hozzá hogy itt maradnak és nem hagynak egyedül, hát én hiába mondtam bármit is ezzel a két akaratossal szemben. Justintól minimum 90 ezerszer kérdeztem meg hogy jól van e nem kell e korházba menni és hasonlók, de a válasz mindig ugyan a volt " Nyugi Lory nincs semmi bajom. Te jól vagy??" kb az őrületbe kergetett ezzel én jól vagyok e hát testileg igen, de lelkileg na az egy másik téma. Ja és megtudtam hogy holnap indul  believe turné vagyis először még egy ilyen lő valami lesz itt L. A.-ben aztán indul, de már reggel 10 kor be kell pakolnunk a buszba, amit nekem nem biztos hogy meg kell tennem ha Pattie vagy Scooter meglátják Justint mert ők még az egészről nem tudnak semmit hiába erősködtem hogy mennyünk el mondjuk meg ez az én hibám, de nem Justin hajthatatlan volt.

**

Reggel Justin eszeveszettül csörgő telefonjára ébredtünk.

-Ki a f*szom az?- morgott a jobboldalamon lévő fiú a párnába, vagyis Steven.

-Mond meg neki leütöm.- dünnyögtem csukott szemekkel az éppen telefonját felvenni készülő Justinnak. Hunyorogva ültem fel az ágyon, majd azt hittem hogy megvakulok a napsugarak nem kímélték retináimat. Utálok felkellni.

-Jó baby egy óra és ott vagyok, csak még útközbe felveszem Meloryt.- szemét dörzsölgetve beszélt a telefonba. Imádom a pasikat reggel olyan kis aranyosak és nyűgösek akár egy kisfiú. Miss Nyomez az ébresztőm na még pláne hogy leütöm. Szemem forgatva másztam át a még mindig fél álomban lévő Stevenen, aki nyögésekkel reagálta le.- Ha nem tudnám hogy Stev buzi még félreérteném.- nevetett fel Juss.

- Be lehet kapni.- mutattam fel középső ujjamat a még mindig kuncogó hírességnek. Láttam, hogy szólásra nyitja a száját, ezért megelőztem a beszólását.- Kuss! - parancsoltam amin mind hárman felnevettünk.

- Megszólalt a főnök.- emelte fel a fejét a párnából legjobb barátom.

-Köcsög.- nyújtottam rá nyelvem, majd gardróbomból előszedve mai öltözékem a fürdőbe vonultam. Magamra kaptam a ruhákat, loboncomat egy hajkefe segítségével hoztam elfogadható állapotba, végül a fogmosás következett, de eszembe jutott valami, ami nem más volt mint hogy elfelejtettem bepakolni. Fogkefével a számba rohantam a szobámba, ahol a két fiú teljes felszerelésben tárgyaltak az ágyamon, valószínüleg rólam és a történtekről mert mikor a szobába léptem el is hallgattak.

- A francba b*sszátok meg nem pakoltam be.- néztem rájuk kétségbeesetten.

- Ne...nem is te lennél.- mondta akadozva Steve a visszafolytott nevetéstől, közbe rám mutogatott.

- Ez komoly.- szaladtam be durcásan a gardróbba. Elővettem a legnagyobb bőröndömet, majd megálltam a temérdek ruhámmal szembe és egyre jobban bepánikoltam.

- Menj készítsd el magad, mi megoldjuk.- ölelt át hátulról Justin, majd az arcomba puszilt.

-Komolyan?- néztem rá vállam felett.  A mögöttem álló fiú csak egy hatalmasat bólintott.- Isten királyok vagytok.- mondtam majd megfordultam és mind kettőt magamhoz öleltem. A két fiú egymásra nézett, majd vigyorogni kezdett.

- Tudjuk.- mondták egyszerre.

- Egoisták.- forgattam meg szemeimet, majd visszamentem a fürdőbe. Befejeztem a fogmosást, feltettem egy alap sminket, s végül egy leheletnyi parfümmel és némi kiegészítővel zártam a mindennapi rituálémat. Leszaladtam a konyhba és összedobtam egy-egy szendvicset mind hármunknak. Becsomagoltam őket, majd a sajátomat egy ásványvíz kíséretében a táskámba tettem. Az órámra pillantottam ami 9:38-at mutatott. Jó még pont időben vagyunk. Zajokat hallottam a lépcső felől ahol a két fiú jelent meg két bőröndöm társaságában. Imátkozni tudtam csak hogy értelmes dolgokat pakoltak.

- Imádlak titeket.- mentem oda és adtam át a kajájukat. A táskámba dobáltam még a szükséges dolgokat, majd körülnézve kicsiny lakásomban megállapítottam hogy elvileg minden megvan. Magunkra kaptuk a cipőket, majd elhagytuk egy fél évre a lakást.

**

- Rettentően hiányozni fogsz-öleltem magamhoz a mélygarázsban Stevent- Minden nap beszélünk. Jó?- néztem rá könnyes szemekkel.

- Rendben prücsök, de sipirc, mert elkéstek és ki kapsz.- mosolygott bíztatóan. Félve Justinra pillantottam és eszembe jutott, hogy vajon mit fognak szólni Scooterék.- Minden rendben lesz.- szorította meg Steve a kezeimet.

- Szeretlek Steven- öleltem meg utoljára.

-Én is Lory.- puszilt bele hajamba, majd eltolt magától.

- Szia.- integettem még neki, majd beugrottam Justin mellé a kocsimba és elhajtottunk.

-Minden rendben?- törte meg Juss a beálló csendet.

- Rendben lesz.- erőltettem egy pici mosolyt az arcomra- remélem.-suttogtam magam elé meredve.

- Nyugi. Már semmi bajom.- mondta majd a hozzám közelebb eső kezét a combomon lévő kezemre simította. Igazán jól esett ez a gesztus  tőle, holott már rég elküldhetett volna a francba és még ő támogat szörnyű vagyok. Észre se vettem és a kocsi már le is parkol egy parkolóban ahol rajtunk kivül még pár nagyobb kocsi és egy hatalmas busz foglalt helyet. Gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott, levegőt alig tudtam venni iszonyatosan féltem.- Mit mondjunk?- kaptam fel a fejem Justin rekedt még is bársonyos hangjára, annyira imádom mikor ilyen a beszédhangja megnyugtató.

- Ezt hogy érted?- fordultam felé hatalmas kétségbeesett szemekkel.

- Hát ha nem szeretnéd hogy elmondjuk hogy mi is történt akkor nem kell találjunk ki valamit.- mosolyodott el halványan.

- Nem . Szeretném ha az igazat mondanánk, hisz miattam van ez.- mutattam arcára melyen kisebb horzsolások és barnás foltok látszottak, igaz egy kis alapozó meg old mindent , de akkor is bánt.

- Biztos?? Felőlem...- nem hagytam hogy befejezze már túl akartam  lenni az első találkozáson és hogy vége legyen ennek a borzalomnak.

- Az igazat.- próbáltam valami mosolyszerűt festeni az arcomra több kevesebb sikerrel.

-Jó.- mondta majd elmosolyodott és közelebb hajolt hozzám. Ahogy megéreztem leheletét bőrömön a hideg kirázott, nem értem miért viselkedek így hisz semmit nem érzek iránta sőt csak barátként tudok rá nézni és egyszerűen nem értem hogy miért vált ki belőlem ilyen érzéseket. Egy lágy puszit lehelt arcomra, majd még rám mosolygott bíztatóan és kiszállt a kocsiból. Vettem egy nagy levegőt, majd én is követtem Justin útját. Biebes a kocsinak dőlve várta a felé közeledő barátnője üdvözlését, de én közel sem voltam olyan boldog a tudatól hogy Selena közeledik mint ő. Hátrasétáltam felnyitottam  a kocsit és elkezdtem kipakolni a cuccainakt, s úgy látszik nagyon elmerültem ebben a tevékenységemben, mert már csak annyit éreztem hogy egy kéz csattan az arcomon, nem kellet sokáig gondolkoznom rögtön tudtam kitől is kaptam és most az egyszer úgy goldoltam hogy meg is érdemeltem.

- Mit képzelsz magadról te kis r*banc, mi a f*szért nem tudod visszafogni a drágalátos barátodat, nézd meg mit tettél.- mutatott a megszeppent Justinra aki szótlanul megbénulva követte az eseményeket.- Te büdös kis k*rva, miért nem hagytad neki hogy megb*sszon, úgy is csak ahhoz értesz.- ordítozott, majd szemehányóan nézett rám . A könnyek már szúrták a szememet, de elhatároztam hogy nem fogok sírni nem lehet gyenge, nem adhatom meg azt az örömöt drágalátos ragasztókának hogy ő engem sírni lásson nem azt nem tehetem. - Végre majd Scoo-ék is belátják hogy ideje kitenni azt a hatalmas seggedet a crew-ból mert tőled semmi jóra nem lehet számítani egy kész csődtömeg vagy semmid sincs érted semmid.- kiabálta az arcomba. Belül már zokogtam hisz be kell látnom igaza van, nem érek semmit velem mindig csak a baj volt és engem soha senki nem szeretett és nem is fog szeretni igazán, a szüleim is csak elviselnek mert kötelességük hisz még is csak a lányuk vagyok, nem véletlen az hogy az első adandó alkalommal elköltöztem tőlünk, és azt hittem hogy végre megtaláltam a helyem, de ez mind csak egy buta kislányos álom amit még 16 éves fejjel lehet elhittem, de már ideje felébrednem hogy ez a valóság.

- Selena.- az említett személyt az én lehordásomban egy erőteljes mély hang szakította meg, még soha nem hallottam ilyen szigorúnak mint most. - Melory nem tehet erről mondta hogy hagyjam ott.- húzta maga mellé barátnőjét Juss.

- Jajj ne védd már te is őt.- forgatta meg barna szemeit a híres énekesnő.

- Mi ez a nagy veszekedés?- közeledett felénk Scooter, Alfredo, Kenny és Pattie. Na kezdődjék a második menet.

- Ez a kis sz*ka nem bírta féken tartani Adamet aki nekiment Justinnak.- Selena nem hiába lett színésznő tökéletesen eljátszotta az áldozat szerepét, de közben pedig szája sarkában ott bújkált az a bizonyos győzedelmes mosoly. Pattie és Scooter rögtön Justin arcát vizsgálgatták aki puffogva magyarázott hogy ez az ő hibája meg hasonlók.

- Mit jelentsen ez Malory?- nézett rám szigorúan Scooter. Szemeim könnyben úsztak de még mindig erősnek akartam magam mutatni. Alsó ajkamba haraptam a sírásom megfékezésének érdekében, majd félve néztem Scooter szemébe.

- Sajnálom.- hangom suttogásnak hatott a torkomban lévő gombócnak köszönhetően.

- Hát sajnálhatod is.- mondta csalódottan és picit szemrehányóan Pattie.- Hogy engedhetted hogy ez mind megtörténjen?? Hmmm?? Tudtommal felnőtt nő vagy , könyörgöm Melory nem igaz hogy nem tudtad volna leállítani.- emelte fel egy picit a hangját, még soha nem láttam ilyennek, de hisz érthető hisz az egyetlen fiáról van szó.

- Anya te is nagyon jól tudod hogy amit mondtál az hülyeség. Oké megállíthatta volna de hogy, ti nem láttátok...- nem hagyták hogy befejezze Scooter rögtön szavába vágott.

- Figyelhettél volna, nem lett volna szabad engedni hogy idáig elfajuljanak a dolgok és Justin anyádnak igaza van...- most viszont Justin nem engedte hogy managere befejezze a mondandóját.

- Scooter, te sem hagytad volna ott.- nézett megvetően Justin Scoora.- Vagy nincs igazam?? -nézett rá kérdőn.

- Igaza van.- szólalt meg Kenny is aki eddig némán követte az eseményeket.

- Megértem ha kirugtok és igazatok van meg kellet volna állítanom és Justinnak el kellet volna mennie hisz ez nem az ő dolga.- rápillantottam Justinra aki lemondóan sóhajtott.

- Nem fogunk most kirugni mert jól végzed a munkád- mondta Scoo.- De ha még egyszer ilyen előfordul, akkor el kell búcsuznunk. Most pedig mindenki pakoljon be a buszba, és háromkor pedig találkozó és gózunk. Neked meg tegye valaki rendbe az arcod.- mutatott Justinra, majd jelentőségteljesen rám nézett és elmentek csak Selenával és Biebsel maradtam a csomagoknál.

-Várj segítek.- mondta kedvesen Juss mikor látta hogy szenvedek a cuccaimmal.

- Kössz megoldom magamnak.- néztem rá ellentmondást nem tűrően, nem akarom bajba sodorni így úgy döntöttem hogy ha nem akarok visszamenni a szüleimhez és hallgatni hogy én megmondtam akkor azt az áldozatot meg kell hoznom hogy Justinnal megtartom a kellő távolságot és így esetleg nem kerülök bajba. Rettenetesen hiányozni fog az a hülye feje, a megnyugtató hangja, a kedves gesztusai ölelései puszijai még a csikolása is hiányozni fog amit annyira utálok. Ezért hát hogy távol tartsam a rossztól vagyis magamtól flegmázni fogok.

- Jó.- mondta tömören majd Selenával az oldalán követték Scooéket. Magamra maradtam. Már alig vártam hogy a buszban a szobámba legyek és végre sírhassak.

**

A délután nem úgy alakult ahogy terveztem, ugyan is terveim szerint aludni, pakolászni és sírni akartam végre kiadni magamból a napok alatt felgyülemlett feszültséget, de sajnos mint mindig valaki áthúzta a számításaimat, úgy látszik engem Isten nem igazán kedvel. Justin belázasodott szegénykém úgy sajnáltam legszívesebben oda mentem volna és jó szorosan megöleltem volna és a fülébe suttogtam volna hogy minden rendben lesz és mellette állok, de hát én és a hülye életem ugye megakadályozta. Ráadásul még a mai koncert is veszélybe került kérdése volt hogy belefognak e vagy sem. Én legszívesebben hagytam volna az egészet a fenébe hisz Juss épsége a legfontosabb, de ő erősködött hogy végig tudja csinálni aminek Scoo sem volt ellenére hiszen akkor nem kell átszervezni az egész koncertet, szóval most itt ülök és várom hogy kezdődjön a koncert, igaz Justin hangja sincs teljes mértékben rendben nagyon féltem hisz neki ez az élete és ha bármi komolyabb baja lenne belőle azt nem élné túl tudom hisz már ismerem annyira. Ma is minden a megszokott kerékvágásban megy. Elmondtuk a szokásos imát, s Justin már szaladt is a színpadhoz.

- Csak ügyesen.- mosolyogtam rá. Először meglepődött hisz reggel óta nem is beszéltem vele, de már nem bírtam ha a szokásos ölelést és szerinte szerencse puszit nem is kapja meg ezt muszáj volt. Csak bólintott egyett, majd a kis emelvény elindult felfelé Justin pedig ugrálni kezdett. Ha vak lennék akkor is meg tudnám állapítani hogy már látják Justint a rajongók, mert iszonyatos hangzavar keletkezett a hatalmas arénában. - Leülhetek?- kérdeztem meg Pattie-tól.

- Persze kincsem.- nagyon meglepődtem a megszólításon és annyira jól esett. leültem mellé majd mint minden koncertet izgulva kezdtem el hallgatni. Nagyon szeretem Biebs énekhangját teljesen elvarázsol , szóval kijelenthetem imádom a munkám. Minden koncert más és más az összesnek meg van a maga varázsa.

- Pattie.- fordultam felé, már percek óta tervezem hogy végre megszólaljak és elmondjam amit akarok, de hát idő kellet míg összeszedtem a bátorságomat. Érdeklődve fordult felém majd bíztatóan elmosolyodott.- Nagyon sajnálom, de tényleg.- kezdtem bele.- Én nem akartam. .....- kerestem a szavakat, de valahogy nem tudtam mit mondani.- Sajnálom.- hajtottam le a fejem.

- Lory, drága. Megtörtént már nem tudsz rajta változtatni, ezt is át kellett élnünk, de senkinek nem esett semmi komoly baja szóval minden rendben, ne idegeskedj ezen.- mondta, majd szorosan magához ölelt.

- Annyira szeretlek Patt.- mosolyogtam, majd egy könnycsepp csordult végig arcomon. Pattie szemei is könnyesek lettek.

- Jajj meg ne sirass te lány.- mosolygott, majd sminkjére vigyázva törölte meg szemeit.

- Nem az a célom hidd el.- mind ketten felnevettünk. Ekkor valami szokatlanra lettem figyelmes, ez nem más volt mint hogy az alap ment de nem énekelt semmi, nagyon furcsálltam a dolgot hisz ilyen nem szokott lenni, és az a rossz érzés is kezdett eluralkodni rajtam. A statiszták is idegesen járkáltak fel alá. nem bírtam egyhelyben ülni meg kellett tudnom mi is történik itt. Felpattantam és Scooterhez szaladtam aki épp egy statisztával beszélt.- Mi történt: Miért nem  énekel??- kérdeztem aggódva, s a szeme Scooter a színpad és a statiszta között cikkázott.

- Elment a hangja.- mondta idegesen Scooter.

- Akkor kapcsoljátok be a rendes stúdióst.- mondta, s egyre idegesebb lettem. Tudom milyen a média és ez akár az egész turnét tönkre teheti sőtt Justin karierrjét is.

- Nincs nálunk.- mondta Scoo.- S telefonálni kezdett.

- Selna.-kiabáltam el magam hisz valami az eszembe jutott.- Selena.- mondtam hangosabban, s tengejem körül forogtam hátha meglátom valahol.- Na végre.- mentem oda hozzá mikor megláttam.- Scoo gyere. Selena felm egy lenyom egy számot és vége a koncinak észre sem veszik olyan extázisban vannak a rajongók és a koncert megmentve.- mondtam, s kezdtünk megnyugodni hogy minden rendben lesz.

- Én fel nem megyek most.- kezdett el nyávogni, mind értetlenül meredtünk rá.- Mi bajotok?? nem hallotok? én nem megyek fel nem melegítettem be nincs megfelelő ruhám, nem fogok oda felmenni.- sorolta a "nagyobbnál-nagyobb" gondjait.

- Bazd meg. Tinisztár vagy ébresztő, neked bármikor tudnod kell énekelni mi az hogy nem mész fel?? A barátod karrierjéről vagyis ha egy kicsit is ismered Jusst akkor tudod hogy az életéről van szó. Hogy lehetsz egy ekkora barom bazd meg.- úr isten nagyon ideges lettem hogy nem képes ennyit megtenni érte. Pedig Justin bármikor bármit megetenne érte és ezt nagyon jól tudja és ki is használja a kis szemét.- Jó ha te ilyen egy f*sz vagy és nem vagy képes ezt megtenni érte akkor majd én. Adj egy mikrofont.- mondtam az egyik statisztának aki a kezembe nyomott egy fekete mikrofont.- Kössz.

- Malory Angel Right fel ne merj menni a színpadra, mert leégetsz minket inkább maradjon minden így sokkal jobb mint hogy egy senki felmegy a színpadra.- mondta Scoo ingerülten. Annyira ideges lettem még hogy egy senki na jó Justinhoz meg Selena hírnevéhez képest tényleg egy senki vagyok de akkor is nem beszélhet így velem mikor épp a seggét próbálom megmenteni. Eddig csak egy hirtelen ötlet volt hogy csináljak valamit, de most már meg kell mutatnom nekik hogy ki is az a senki. Mindig is énekeltem sőt kis koromban énektanárhoz is jártam, de engem valahogy inkább a divat köt le nem az éneklés ez nem az én világom, úgy érzem én kevés vagyok a lemezekhez a turnékhoz és az ezzel járó dolgokhoz de most erre a célra megfeelek legalább én teszek valamit nem csak meresztem a seggem.

 http://www.youtube.com/watch?v=e-bg-mmaSJE

(így képzelem el a Melory hangját)

-Adele - Set Fire to the rain.- mondtam az egyik csajnak aki mikrofonon le is adta az utasítást.- Na figyelj.- szóltam oda Scoonak és Selenának. Majd a lépcsőn lépkedve a magassarkúmban a lábam meg meg remegett, de most nem volt időm ezzel foglalkozni. A zene már is indult. Magabiztosan próbáltam lépkedni a színpadon, s számhoz emeltem a mikrofont és belekezdtem a dalba. Justin hatalmas kerek szemekkel nézett rám, majd a szája tátva maradt hangom hallatán, halványan elmosolyodtam majd hátatfordítva a közönségnek folytattam. Majd a reflénnél megfordultam, s előre sétáltam. rettentően élveztem hogy mindenki rám figyel és engem hallgat. Először a rajongók meglepődve fogadtak majd velem énekelve élvezték azt amit csinálok, el sem hittem hogy az tetszik nekik amit én a "senki" csinál. Kicsit a mostani lelkiállapotom is benne volt ebbe az egészben s jól esett ezt az egészet kiadni magamból. A szövegnek vége lett a zene elhallkúlt, s a közönség hatalmas tapsban tört ki. Elmosolyodtam majd megszólaltam.- Hello Hi Los Angeles. Nagy tapsot mindannyiunk nagy kedvencének aki betegen is itt volt ma veletek és lenyomta ezt a fergeteges koncertet szóval nagy tapsot Justin Drew Bieber-nek. - Az egész stadion sikítozott tapsolt újjongott. Justin előrejött majd meghajolt.- És mára búcsúzunk, de nem tűnünk el hisz ma elindult a BELIEVE TOURN- ordítottam a mikorofonba, majd már nem vártam meg míg a táncosokkal és Dannékkel is meghajolnak lerohantam a színpadról és úgy éreztem el kell tűnnöm, nem tudok itt maradni.- Jól beégtél kedves Scoo. Többet nem segítek ígérem.- vigyorogtam rá a tátott szájjal álló Scoora, majd a hatalmas "tinibálvány" mellet elhaladva magabiztosan léptem ki a stadionból és úgy éreztem visszatért a régi és egyben az igaz  Melory....

Melor  napközbeni ruhája :

Melory színpadi ruhája:

# 4 chapter

A meki előtt stílusosan felhelyeztük a napszemüvegeinket tudjátok ahogy a CSI: Miamiba szokták. Vigyorogva néztünk egymásra, majd Justin fejébe húztam  a kapucniát és beléptünk az épületbe. Megpróbáltunk minél észrevétlenebbül közlekedni a sok sok tini között.

- Bakker mindjárt elunom az életem.- hajtottam Justin vállára a fejem kb. egy fél órás sorba állás után még mindig nem mi kerültünk sorra még voltak előttünk öten.

- Nyugi Lory.- kuncogott fel Justin majd hozzám közelebb eső kezével átölelte derekam. Más biztos azt hinné hogy együtt vagyunk, de ez nem így van csak nagyon jó barátok vagyunk és most különösen jól esnek ezek a gesztusai mind azok után amin pár óra alatt keresztül mentem és még a kis barátnője akciójáról nem is tud, de nem akarok semmi zavart okozni köztük ezért ezt megtartom magamnak. Kislányosan bújtam bele izmos mellkasába, majd mélyet szippantottam utánozhatatlan illatából, már annyiszor kérdeztem mit használ mert olyan kábító illata van de mindig csak az volt a válasz hogy " Ez Justin". Visszaidézve ezeket a pillanatokat muszáj volt mosolyognom, hisz annyira egy bolond gyerek még is furcsa hogy 3 év alatt mennyire ragaszkodom hozzá. Lehet ez most nyálasan hangzik meg mindenki tuti elkönyveli magának hogy én "szerelmes" vagyok a nagy Justin Bieber-be mint lányok ezrei akik beképzelik ezt az érzést és hamis ábrándokba kergetik magukat, de én nem vagyok ilyen tudom mi a valóság és ehhez tartom magam, hálás vagyok hogy van egy ilyen nagyszerű barátom akiben megbízhatok és ennyi. Persze Steven az aki mintha igazi család tagom lenne és vele beszélek meg mindet elsőnek, de már Justinék és belső crew is a családom része. Már megint annyira gondolataimba merültem hogy észre sem vettem hogy már mi vagyunk soron és Justin kérdőn néz rám.

-Mi van??- húzom össze szemöldököm majd így méregetem a mellettem álló fiút, aki hangosan felnevet, majd lemondóan megrázza a fejét és mosolyogva felteszi kérdését.

- Mit kérsz törpilla??- villantja meg 32-es mosolyát, nyilván nem most hangzott el először ez a kérdés.

- Öhmmm... bocsi.-pirultam el.- A szokásosat.- mosolyodtam el. A pult mögött álló középkorú nő idegesen felsóhajtott, majd felvette a rendelést és perceken belül mér a kis emblémával ellátott kis zacskóval sétáltunk ki az oly népszerű kajáldából. A beálló csendet én törtem meg mikor valami eszembe jutott.- Ohh te köcsög ...- nevette fel.- tudtad hogy mit szoktam enni akkor meg minek hoztál zavarba.- néztem rá mérgesen. Justin sunyin felnevetett mellettem.- Ohh rohadj meg Bieber.- löktem meg játékosan vállát.

- Olyan jó látni mikor zavarban vagy.- nevetett még mindig.

- Haha.- gúnyolódtam amin még jobban nevetni kezdett. Már a kocsiban ültünk és lakásom felé tartottunk mikor Justinra még mindig rájött néha a nevetés. Szem forgatva figyeltem az utat, nehogy valami karambolt okozzak. A szokásos helyemre beparkoltam a mélygarázsban, majd mind ketten kiszálltunk a kocsiból.-Meddig maradsz??- kérdeztem meg a kocsi másik oldalán álló fiútól miközben lezártam szeretett autómat.

- Nem tudom, elvileg nincs semmi programom délután Selly fotózáson van szóval a tied vagyok.- kacsintott kaján vigyorral arcán. Válaszul felmutattam középső ujjam és nevetve szálltam be a liftbe.

- Akkor tartunk egy foggyos délutánt.- ecseteltem terveimet míg fel nem értünk az 5. emeletre.

- Benne vagyok.- csücsörített rám a lift tükrében Justin majd egyre hülyébb fejeket produkált. Hasamat fogva nevettem rajta már nem bírtam.

- Te... te....-mutogattam rá .- nattttyon hülye vagy.- ezen ő is elnevette magát, majd észbe kapott.

- Héjj csajszi ki kellene szállni.- mutatott a már percek óta nyitott ajtóra.

- Ja tényleg.- mosolyogtam rá, majd hajamat hátradobva szálltam ki a fémszerkezetből. De jó kedvem hamar elszállt mikor az ajtómnál egy nagyon nem várt személy állt.- Te mit keresel itt? -torpantam meg hirtelen.

- Nem is örülsz cica?? -kérdezte vigyorogva.

- Mit keresel itt?? -kérdeztem meg ismét kérdését figyelemebe sem vettem. Ekkor Justin csapódott hátamnak, aki még mindig jól mulatott mind addig amíg meg nem pillantotta a velünk szemben álló Adam-et.

- Ohhh csak nem igazam volt??- kérdezte gúnyolódva volt barátom, majd hangosan felnevetett.- Ti ...ti tényleg kavartok???-mutatott hol rám hol Justinra.

- Tűnny innen.-emeltem fel hangom, és elé léptem így arcába ordítottam a szavakat.

- Velem te így nem beszélhetsz- ragadta meg erősen a csuklómat majd magához rántott.

- Eresz el Adam.- sziszegtem a szavakat, amire még jobban rá szorított a már így is sajgó csuklómra, szemeim a fájdalomtól könnyesek lettek.- Hagyj békén- suttogtam erőtlenül a szavakat amik könyörgésnek hangoztak, hisz azok is voltak. Eddig magamnak sem vallottam be de féltem mindig is féltem tőle.

- Ez nem fog olyan könnyen menni cica engem nem dobhatsz el magadtól ha én nem akarom.- vigyorgott arcomba. Másik kezével erőszakosan fenekembe markolt így húzva még közelebb magához

- Fáj.- suttogtam, majd könnyim akartam ellenére is végig szántották arcomat. Félve Justinra pillantottam aki ledermedve nézte végig mind ezt.- Mennyj.- tátogtam neki hisz tudtam ha itt marad annak nem lesz jó vége mert Adam nem fog elmenni csak úgy, nem akarom hogy neki baja essen. Justin arcán hirtelen mérhetetlen düh rajzolódott ki, majd egy "sajnálom" suttogása után Adamre nézett.

- Most ereszd el te féreg, mi a f*szomat képzelsz hogy ide jössz nem voltam elég világos a teremben hagyd békén.- ordítozott Justin, soha nem láttam még ilyennek arca eltorzult a vissza folytott indulatoktól, szemével ölni tudott volna.

- Ohh megszólalt a kis mitugrász is.- nevetett fel Adam.- Nem fogod fel haver hogy ez a kis k*rva jobbat nem érdemel.- nézett rám megvetően, de értem hogy mivel érdemeltem ezt ki.

- Nem beszélhetsz így róla, most engedd el vagy...- fenyegetőzött Justin, de mondatát nem tudta befejezni. Adam egy erős mozdulattal a falnak lökött, majd Justin elé lépett.

- Vagy mi lesz?? -sziszegte arcába- Nem lehetsz ott mindig hogy megvédd.- vigyorogva nézett rám,s elégedetten nyugtázta hogy keze nyomával ellátott csuklómmal előtörő könnyeimet próbálom letörölni. Adam-nek nem volt arra ideje hogy vissza forduljon hisz Justin egy pillanat alatt ugrott neki Adamnek, hátra tántorodtam és tehetetlenül néztem ahogy Justin miattam üti meg Adamet akinek egy hatalmas reccsenéssel valószínüleg betörte az orrát. Adam egy ordítással kapott a fájó testrészhez majd elvetemülten vérző orral pillantott a vele szemben álló Justinra, akinek még mindig mid két keze ökölbe szorult. - Ezt még megbánod.- sziszegte majd egy határozott mozdulattal gyomorszájon vágta barátomat. Kinek arcára a fájdalom rajzolódott ki majd összegörnyedve lépett párat hátrébb. A két fiú a földre került, hol az egyik, hol a másik volt felül, úgy fetrengtek, és püfölték egymást. Ott egyedül, nem tudtam mit tegyek, csak tátott szájjal és könnyező szemekkel álltam , mint egy élőhalott, az agyam teljesen kikapcsolt.

- Ne . Elég. Hagyjátok abba.-könyörögtem nekik sírva. Adam nagy nehezen felrepedt szájjal és vérző orral felállt, majd kiköpte a szájában lévő vért.

- Ennek még nincs vége, mondta majd egyet még belerugott a földön fekvő Justinba.

- Rohadj meg.- kiabáltam rá majd Justinhoz siettem és letérdeltem mellé. Szájából és szemöldökéből folyt a vér. Látszott rajta hogy rettenetesen fáj neki, de Adam sem tudott jóformán menni. Sírva hajoltam mindig tökéletes arcához majd átölelte derekamat és arcát hasamba fúrta. Egyáltalán nem érdekelt hogy véres lesz a ruhám, csak Justin számított azt akartam hogy ne fájjon neki semmi én akartam ott feküdni helyette, hisz miattam van ez az egész. Szorosan öleltem magamhoz.- Fel tudsz állni.- suttogtam, hisz a torkomban lévő gombóctól többre nem tellett.

- Azt hiszem.- mondta rekedtes hangján, majd segítségemmel felállt. Kinyitottam az ajtót majd bementünk. Justin kanapámra ült fejét hátrahajtva lecsukott szemmel próbálta eltűntetni előlem érzéseit. Gondosan bezártam az ajtót hogy ne tudjon senki bejönni. Mit fog ehhez szólni Scooter?? Vagy Pattie?? Jogosan ki is rughatnak, de nem lenne nagy baj csak Justinnak ne legyen semmi baja.

-Hozok fertőtlenítőt.- mondtam sírástól elfolytott hangon, majd torkomat megköszörülve a konyhába mentem és előszedtem az elsősegéj ládát. Kivettem belőle a gézt és a fertőtlenítőt. A kaját és a táskámat a pulton hagyva mentem vissza a még mindig ugyan úgy ülő Justin-hoz. Ráültem a kis dohányzó asztalomra, majd öntöttem egy kis fertőtlenítőt a gézre.- Justin ide hajolnál?- kérdeztem suttogva. Hangomra kinyitotta szemeit majd eleget tett kérésemnek és előre hajolt. Óvatosan a nedves gézt szemöldökére helyeztem mely fel volt repedve.

- Szzzzz .- szisszent fel mikor bőréhez értem.

- Sajnálom.- motyogtam majd megpróbálok még óvatosabb lenni. Könnyeim még mindig megállíthatatlanul folynak.- Mondtam hogy menj el.- mondom mikor már minden vért eltávolítottam és a sebeit is lefertőtlenítettem.

- Nem tehettem, ne is kérj ilyet nem hagyhattalak itt azzal az őrülttel.- mosolygott halványan majd felszisszent mivel a szája is felrepedt.

- Mindenkinek jobb lenne nélkülem.- suttogtam szinte magamnak de meghallotta.

-Ilyen még eszedbe se jusson.- emelte fel a fejemet így kénytelen volta belenézni azokba a tökéletes íriszekbe. - Fontos vagy nekünk Melory és ezt jegyezd meg egy életre.- hüvelyk ujjával végig simított szemem alatt így letörölve a könnyeimet. Nem tudtam mást tenni jó szorosan hozzábújtam arcom nyakába temettem és így öleltem magamhoz. Kezei derekamat ölelték mind addig míg nem kopogtattak az ajtón......

# 3 chapter

Szemem lassan vezettem végig a cipőm, majd a lábán végül felnéztem a tulajdonosra, hát olyan személy állt mellettem akit még a legmerészebb álmaimban sem hittem volna. Hatalmas méretű szemekkel néztem Selenára aki lenézően méregetett.

- Mit akarsz? - kérdeztem flegmán, és most először tényleg kíváncsi voltam hogy miért jött utánam.

- Hogy mit akarok??- kezdte rikácsoló hangján.- Azt hogy szállj le a pasimról Justin az enyém és az enyém is fog maradni akármit teszel ő szeret engem és szüksége van rám, ja és te mit adhatnál neki amit én nem könyörgöm ne nevettess egy ilyen csaj mint te mit....

- Most fogd be a szád nem vagyok hajlandó ezt végig hallgatni és jó lenne ha megjegyeznéd már végre hogy Justin csak a haverom nem akarok tőle semmit érted fel bírod fogni azzal a csöpp agyaddal??? És ha megbocsájtasz.- mondtam majd felálltam és elviharzottam mellette. Mit képzel ez magáról ahelyett hogy bocsánatot kérne mert lenne miért idejön és kioktat, hát ez kész elmebaj.

A folyosón a cipőm kopogása mellet már hallatszottak a próba zajai. Nem mertem bemenni vagyis egyedül nem, féltem hogy mit gondolhatnak most rólam a bent lévő emberek akik nem értettek szinte semmit az előbb ragasztó által rendezett jelenetből. Ezért úgy döntöttem hogy inkább írok Justinnak egy üzit és ő majd tájékoztat a bent folyó eseményekről esetleg még ki is jön hozzám. Selena nem tudom hova lett de meg mondom őszintén nem hiányzik nekem egyáltalán tőlem el is tűnhet egy életre.

" Csá Biebs. Mizu van bent?? Itt vagyok a terem előtt. Kijönnél??? Köszi pusszantalak Lory"

Ujjaim villámgyorsan mozogtak az apró billentyűzeten majd a küldés gombra nyomva el is ment az üzenet. Telefonomat vissza sűlyesztettem a táskámba majd vártam hogy történjen valami. Nem sokkal később  a zene leállt majd hallottam hoy beszélnek bent,de nem értettem mit és végül nyílt az ajtó. Justin enyhén vizes tincsekkel lépett ki rajta aranyosan mosolyogva rám. Zavaromban elmosolyodtam hogy milyen kis hülye vagyok.

- Mi a baj picuri? -lépett elém miközben kedves mosolya vigyorrá nőtte ki magát.

- Nem akarok egyedül bemenni.- hajtottam le a fejem, mert szégyeltem  hogy hirtelen milyen kis naív félős kislány lett belőlem.

- Jajj te.- nevetett fel Justin majd szorosan a karjaiba zárt. Kezeimet magam mellől derekára vezettem így öleltem szorosan magamhoz. - Elmegyünk mekizni??- tolt el picit magától de mág mindig egymás derekát ölelve néztünk egymás szemébe.

- Mehetünk, de Scoo nem lesz pipa ha lelépünk?- nevettem fel mert szemeim előtt láttam a műsort amit a mi kis managerünk előszeretettel lerendez amikor valaki lelép vagy valami nem úgy van ahogy ő betervezte.

- Majd lerendezem.- kacsintott rám.

-Köszönöm.- pipiskedve hajoltam arcához majd egy nagy cuppanóst nyomtam rá.

- Mi lett veled ???-nevetett fel- most már illik rád a második neved igaz Angel? - összeszűkített szemekkel  néztem rá hisz tudja hogy utálom ezt a nevet. Egy erős mozdulattal hasba vágtam majd elégedetten válaszoltam.

- Ohhh, igazán pici Drew? - ördögien felnevettem , majd a hátára ugrottam.- A mekibe kérem.- nyomtam egy puszit füle tövébe hogy azért le ne lökjön magáról mert akkor nagyon huppanok a popómra...